A temesvári egyetemen a szövő szakon végeztem, így az egyetemi évek alatt két nagyméretű szőnyeget szőttem függőleges szövőszéken (haute-lisse): az egyik a Totem című szőnyeg, a másik a diplomamunka. A diplomamunkát hosszú kutatómunka és kísérletezés előzte meg, ekkor fedeztem fel a tenger által erodált követ, mely a későbbiekben meghatározóvá vált a számomra. Számos munkában alkalmaztam konkrétan, beleszőve vagy belecsomózva a textilekbe, vagy egyszerűen, mint motívumot jelenítettem meg, mert egy olyan természeti forma, aminek a segítségével tartalmakat tudtam közvetíteni. A tenger által erodált kő nemcsak esztétikailag tökéletes, hanem története is van: a tenger formálja, alakítja, lyukak, üregek vannak benne, magán őrzi az idő nyomát. A diplomamunka címe Erodálás, ezt a folyamatot jeleníti meg, az erózió hatására a forma átalakul, változáson megy át.
A doktori képzés évei alatt elsajátítottam a vízszintes szövőszéken (basse-lisse) használt szövéstechnikákat is. Ezt követően készült a Kibontakozás című szőnyeg, ahol különböző technikákat egyesítek (szövés és kézi varrás), kialakítva egy nagyméretű falikárpitot. Ennél az alkotásnál az anyag kifejező ereje foglalkoztatott, a fonalak reliefszerűen kilépnek a térbe és az absztrakt vonalvezetésnek köszönhetően a kitárulkozás, a kibontakozás érzését fejezik ki.